
.
Vamos a Málaga!
Indulás, de még milyen indulás!
Röpke fél órás késéssel csaptunk a lovak közé vasárnap hajnalban, hogy elérjük a "szokásos" bécsi járatot. A szó minden értelmében drága Lauda gépünkhöz alig 3 és fél óra alatt értünk ki 2 transzfer buszunkkal. Ausztriában 1 perc alatt, ellenőrzés nélkül átsuhantunk a zöld határon és már a reptéren sem érdekelt senkit, hogy ki oltott, oltatlan, tesztelt, gyógyult... Néhányunkat kikaptak drogellenőrzésre, mi pedig bátran álltuk a sarat.
A "C" kapunkhoz érve már sokunknak izzadt a keze, remegett a lába, mert bizony jópáran első repülős utunkkal néztünk farkasszemet! Aztán a sors mintha megkegyelmezett volna nekünk, valami hihetetlen hátszelet fogtunk ki, s mire kiszámoltuk hány percet töltünk még a fenséges felhőrózsák között, röpke fél órácskával előbb már landoltunk is a nyár kellős közepében.
A Malaca Instituto szállására leendő német projektvezetőnk, a bájos Natasha kísért el minket. Amíg a buszon utaztunk, csak úgy szívtuk magunkba a pálmák lüktető zöldjét, a robogók vakációt idéző zaját és a sós levegő fuvallatát a tenger felől. Nem kétség, egy bámulatos mediterrán kultúrába csöppentünk, ahol a nap minden perce magával ragad újszerűségével!
Ismerkedés

... először is az új ízekkel. (Jaaaj, nem a Coca Coláról beszélek az asztalon :-D . Az itt is veszélyesen itatja magát!) Az étkezési elvről van most szó, ami mindenkinek bejött: a bőséges felhozatalból szabadon lehet válogatni. Egy dologra kellett csak ügyelni: ha egy hegyet pakolsz a tányérodra, azt illik megenni, hogy a maradék ne a kukában végezze! ;-)

... a várossal, hogy a ránk váró két hetes német nyelvi tanulmányok során minél jobban tudjunk tájékozódni a spanyol kulturális örökség és természeti szépségek szemet kápráztató labirintusában...